késztet

Hungarian

Etymology

From the obsolete verb kész (to press, urge) + -tet (causative verb-forming suffix). The root verb has the same form and origin as the adjective kész.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːstɛt]
  • Hyphenation: kész‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

késztet

  1. (transitive) to make, compel or motivate (someone) to do something (-ra/-re)
    Ez a kijelentés óvatosságra késztetett minket.This statement made us cautious.

Conjugation

Derived terms

References

  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

  • késztet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.