jókedvű

Hungarian

Etymology

jókedv (“cheerfulness, high spirits”) +‎ -ű (adjective-forming suffix), from jó (“good”) +‎ kedv (“mood”)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈjoːkɛdvyː]
  • Hyphenation: jó‧ked‧vű
  • Rhymes: -vyː

Adjective

jókedvű (comparative jókedvűbb or jobb kedvű, superlative legjókedvűbb or legjobb kedvű)

  1. cheerful, jolly (full of merriment and high spirits)
    Synonyms: vidám, életvidám, víg, derűs, boldog

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative jókedvű jókedvűek
accusative jókedvűt jókedvűeket
dative jókedvűnek jókedvűeknek
instrumental jókedvűvel jókedvűekkel
causal-final jókedvűért jókedvűekért
translative jókedvűvé jókedvűekké
terminative jókedvűig jókedvűekig
essive-formal jókedvűként jókedvűekként
essive-modal — —
inessive jókedvűben jókedvűekben
superessive jókedvűn jókedvűeken
adessive jókedvűnél jókedvűeknél
illative jókedvűbe jókedvűekbe
sublative jókedvűre jókedvűekre
allative jókedvűhöz jókedvűekhez
elative jókedvűből jókedvűekből
delative jókedvűről jókedvűekről
ablative jókedvűtől jókedvűektől
non-attributive
possessive - singular		 jókedvűé jókedvűeké
non-attributive
possessive - plural		 jókedvűéi jókedvűekéi

Derived terms
  • jókedvűen
  • jókedvűség

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • jókedvű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.