installál

Hungarian

Etymology

From Medieval Latin installare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈinʃtɒlːaːl]
  • Hyphenation: ins‧tal‧lál
  • Rhymes: -aːl

Verb

installál

  1. (transitive, archaic) to install (to admit someone formally into an office, rank or position)
    Synonym: beiktat
  2. (transitive, dated) to install (a system)
    Synonyms: telepít, beépít, felszerel, üzembe helyez
  3. (transitive, computing, dated) to install (software)
    Synonym: telepít

Conjugation

Derived terms

  • installálás

(With verbal prefixes):

  • felinstallál
  • fölinstallál
  • újrainstallál

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.