illetéktelen

Hungarian

Etymology

illeték +‎ -telen, from illet +‎ -ék.Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈilːɛteːktɛlɛn]
  • Hyphenation: il‧le‧ték‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

illetéktelen (comparative illetéktelenebb, superlative legilletéktelenebb)

  1. unauthorized

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illetéktelen illetéktelenek
accusative illetéktelent illetékteleneket
dative illetéktelennek illetékteleneknek
instrumental illetéktelennel illetéktelenekkel
causal-final illetéktelenért illetéktelenekért
translative illetéktelenné illetéktelenekké
terminative illetéktelenig illetéktelenekig
essive-formal illetéktelenként illetéktelenekként
essive-modal illetéktelenül —
inessive illetéktelenben illetéktelenekben
superessive illetéktelenen illetékteleneken
adessive illetéktelennél illetékteleneknél
illative illetéktelenbe illetéktelenekbe
sublative illetéktelenre illetéktelenekre
allative illetéktelenhez illetéktelenekhez
elative illetéktelenből illetéktelenekből
delative illetéktelenről illetéktelenekről
ablative illetéktelentől illetéktelenektől
non-attributive
possessive - singular		 illetéktelené illetékteleneké
non-attributive
possessive - plural		 illetéktelenéi illetéktelenekéi

Derived terms
  • illetéktelenség

Noun

illetéktelen (plural illetéktelenek)

  1. unauthorized person

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illetéktelen illetéktelenek
accusative illetéktelent illetékteleneket
dative illetéktelennek illetékteleneknek
instrumental illetéktelennel illetéktelenekkel
causal-final illetéktelenért illetéktelenekért
translative illetéktelenné illetéktelenekké
terminative illetéktelenig illetéktelenekig
essive-formal illetéktelenként illetéktelenekként
essive-modal — —
inessive illetéktelenben illetéktelenekben
superessive illetéktelenen illetékteleneken
adessive illetéktelennél illetékteleneknél
illative illetéktelenbe illetéktelenekbe
sublative illetéktelenre illetéktelenekre
allative illetéktelenhez illetéktelenekhez
elative illetéktelenből illetéktelenekből
delative illetéktelenről illetéktelenekről
ablative illetéktelentől illetéktelenektől
non-attributive
possessive - singular		 illetéktelené illetékteleneké
non-attributive
possessive - plural		 illetéktelenéi illetéktelenekéi

References
  1. illetéktelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • illetéktelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.