igenév

Hungarian

Etymology

ige (verb) + név (noun)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiɡɛneːv]
  • Hyphenation: ige‧név
  • Rhymes: -eːv

Noun

igenév (plural igenevek)

  1. (grammar) participle or infinitive, in general: any non-finite verb form

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative igenév igenevek
accusative igenevet igeneveket
dative igenévnek igeneveknek
instrumental igenévvel igenevekkel
causal-final igenévért igenevekért
translative igenévvé igenevekké
terminative igenévig igenevekig
essive-formal igenévként igenevekként
essive-modal
inessive igenévben igenevekben
superessive igenéven igeneveken
adessive igenévnél igeneveknél
illative igenévbe igenevekbe
sublative igenévre igenevekre
allative igenévhez igenevekhez
elative igenévből igenevekből
delative igenévről igenevekről
ablative igenévtől igenevektől
non-attributive
possessive - singular
igenévé igeneveké
non-attributive
possessive - plural
igenévéi igenevekéi
Possessive forms of igenév
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. igenevem igeneveim
2nd person sing. igeneved igeneveid
3rd person sing. igeneve igenevei
1st person plural igenevünk igeneveink
2nd person plural igenevetek igeneveitek
3rd person plural igenevük igeneveik

Derived terms

Expressions

See also

Further reading

  • igenév in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.