hitű

See also: hitu

Hungarian

Etymology

hit (“faith, belief”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhityː]
  • Hyphenation: hi‧tű
  • Rhymes: -tyː

Adjective

hitű (not comparable)

  1. of (a) faith, belief, creed, religion

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative hitű hitűek
accusative hitűt hitűeket
dative hitűnek hitűeknek
instrumental hitűvel hitűekkel
causal-final hitűért hitűekért
translative hitűvé hitűekké
terminative hitűig hitűekig
essive-formal hitűként hitűekként
essive-modal — —
inessive hitűben hitűekben
superessive hitűn hitűeken
adessive hitűnél hitűeknél
illative hitűbe hitűekbe
sublative hitűre hitűekre
allative hitűhöz hitűekhez
elative hitűből hitűekből
delative hitűről hitűekről
ablative hitűtől hitűektől
non-attributive
possessive - singular		 hitűé hitűeké
non-attributive
possessive - plural		 hitűéi hitűekéi

Derived terms
  • igazhitű
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.