firkál

Hungarian

Etymology

Of debated origin: [1]

  1. A native word from the reduplication irkál-firkál (its first element, irkál, from ír (to write) + -kál (frequentative suffix)).
  2. From Latin fricāre with the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfirkaːl]
  • Hyphenation: fir‧kál
  • Rhymes: -aːl

Verb

firkál

  1. (transitive, intransitive) to scribble, scrawl

Conjugation

Derived terms

  • firka
  • firkant
  • firkálás
  • firkálgat
  • firkáló
  • firkált
  • firkáltat
  • firkász

(With verbal prefixes):

  • befirkál
  • belefirkál
  • elfirkál
  • felfirkál
  • kifirkál
  • lefirkál
  • megfirkál
  • odafirkál
  • összefirkál
  • ráfirkál
  • telefirkál
  • irkafirkál

References

  1. firkál in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • firkál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • firkál in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.