fönt

See also: font and főnt

German

Verb

fönt

  1. inflection of fönen:
    1. second-person plural present
    2. third-person singular present
    3. plural imperative

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfønt]
  • Hyphenation: fönt
  • Rhymes: -ønt

Adverb

fönt (comparative föntebb or följebb, superlative legföntebb or legfölül)

  1. Alternative form of fent.
    Synonyms: fent, fenn, fönn, felül, fölül

Further reading
  • fönt , mostly redirecting to fenn in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.