elbűvöl

Hungarian

Etymology

el- + bűvöl

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlbyːvøl]
  • Hyphenation: el‧bű‧völ
  • Rhymes: -øl

Verb

elbűvöl

  1. (transitive) to charm, to bewitch

Conjugation

Derived terms

Further reading

  • elbűvöl in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elbűvöl in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.