elégtelen
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛleːktɛlɛn]
- Hyphenation: elég‧te‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
elégtelen (comparative elégtelenebb, superlative legelégtelenebb)
- (formal) insufficient, inadequate, unsatisfactory, deficient
- Synonym: a szükségesnél/kelleténél kevesebb
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | elégtelen | elégtelenek |
accusative | elégtelent | elégteleneket |
dative | elégtelennek | elégteleneknek |
instrumental | elégtelennel | elégtelenekkel |
causal-final | elégtelenért | elégtelenekért |
translative | elégtelenné | elégtelenekké |
terminative | elégtelenig | elégtelenekig |
essive-formal | elégtelenként | elégtelenekként |
essive-modal | elégtelenül | — |
inessive | elégtelenben | elégtelenekben |
superessive | elégtelenen | elégteleneken |
adessive | elégtelennél | elégteleneknél |
illative | elégtelenbe | elégtelenekbe |
sublative | elégtelenre | elégtelenekre |
allative | elégtelenhez | elégtelenekhez |
elative | elégtelenből | elégtelenekből |
delative | elégtelenről | elégtelenekről |
ablative | elégtelentől | elégtelenektől |
non-attributive possessive - singular |
elégtelené | elégteleneké |
non-attributive possessive - plural |
elégtelenéi | elégtelenekéi |
Derived terms
Noun
elégtelen
- insufficient, unsatisfactory, F (a failing grade in a class or course in Hungary's 5-point grade system)
Usage notes
The 5-point grade system in Hungary:
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | elégtelen | elégtelenek |
accusative | elégtelent | elégteleneket |
dative | elégtelennek | elégteleneknek |
instrumental | elégtelennel | elégtelenekkel |
causal-final | elégtelenért | elégtelenekért |
translative | elégtelenné | elégtelenekké |
terminative | elégtelenig | elégtelenekig |
essive-formal | elégtelenként | elégtelenekként |
essive-modal | elégtelenül | — |
inessive | elégtelenben | elégtelenekben |
superessive | elégtelenen | elégteleneken |
adessive | elégtelennél | elégteleneknél |
illative | elégtelenbe | elégtelenekbe |
sublative | elégtelenre | elégtelenekre |
allative | elégtelenhez | elégtelenekhez |
elative | elégtelenből | elégtelenekből |
delative | elégtelenről | elégtelenekről |
ablative | elégtelentől | elégtelenektől |
non-attributive possessive - singular |
elégtelené | elégteleneké |
non-attributive possessive - plural |
elégtelenéi | elégtelenekéi |
Possessive forms of elégtelen | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | elégtelenem | elégtelenjeim |
2nd person sing. | elégtelened | elégtelenjeid |
3rd person sing. | elégtelenje | elégtelenjei |
1st person plural | elégtelenünk | elégtelenjeink |
2nd person plural | elégtelenetek | elégtelenjeitek |
3rd person plural | elégtelenjük | elégtelenjeik |
Further reading
- elégtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- elégtelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.