elégséges

Hungarian

Etymology

elég +‎ -séges

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛleːkʃeːɡɛʃ]
  • Hyphenation: elég‧sé‧ges
  • Rhymes: -ɛʃ

Noun

elégséges (plural elégségesek)

  1. sufficient (the lowest passing grade awarded for a class in Hungary's 5-point grade system, indicating that performance met the minimum criteria)

Usage notes

The 5-point grade system in Hungary:

  1. jeles (“excellent”) or ötös (“five”), like English A
  2. jó (“good”) or négyes (“four”), like English B
  3. közepes (“fair, satisfactory”) or hármas (“three”), like English C
  4. elégséges (“sufficient”) or kettes (“two”), like English D
  5. elégtelen (“insufficient”) or egyes (“one”), like English F

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégséges elégségesek
accusative elégségest elégségeseket
dative elégségesnek elégségeseknek
instrumental elégségessel elégségesekkel
causal-final elégségesért elégségesekért
translative elégségessé elégségesekké
terminative elégségesig elégségesekig
essive-formal elégségesként elégségesekként
essive-modal — —
inessive elégségesben elégségesekben
superessive elégségesen elégségeseken
adessive elégségesnél elégségeseknél
illative elégségesbe elégségesekbe
sublative elégségesre elégségesekre
allative elégségeshez elégségesekhez
elative elégségesből elégségesekből
delative elégségesről elégségesekről
ablative elégségestől elégségesektől
non-attributive
possessive - singular		 elégségesé elégségeseké
non-attributive
possessive - plural		 elégségeséi elégségesekéi
Possessive forms of elégséges
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elégségesem elégségeseim
2nd person sing. elégségesed elégségeseid
3rd person sing. elégségese elégségesei
1st person plural elégségesünk elégségeseink
2nd person plural elégségesetek elégségeseitek
3rd person plural elégségesük elégségeseik

Adjective

elégséges (comparative elégségesebb, superlative legelégségesebb)

  1. sufficient, satisfactory, adequate

Declension
Inflection of elégséges
singular plural
nominative elégséges elégségesek
accusative elégségeset
elégségest		 elégségeseket
dative elégségesnek elégségeseknek
instrumental elégségessel elégségesekkel
causal-final elégségesért elégségesekért
translative elégségessé elégségesekké
terminative elégségesig elégségesekig
essive-formal elégségesként elégségesekként
essive-modal — —
inessive elégségesben elégségesekben
superessive elégségesen elégségeseken
adessive elégségesnél elégségeseknél
illative elégségesbe elégségesekbe
sublative elégségesre elégségesekre
allative elégségeshez elégségesekhez
elative elégségesből elégségesekből
delative elégségesről elégségesekről
ablative elégségestől elégségesektől
non-attributive
possessive - singular		 elégségesé elégségeseké
non-attributive
possessive - plural		 elégségeséi elégségesekéi

Further reading
  • elégséges in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elégséges in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.