dalszövegei

Hungarian

Etymology

dalszöveg + -ei (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛji]
  • Hyphenation: dal‧szö‧ve‧gei

Noun

dalszövegei

  1. third-person singular multiple-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dalszövegei
accusative dalszövegeit
dative dalszövegeinek
instrumental dalszövegeivel
causal-final dalszövegeiért
translative dalszövegeivé
terminative dalszövegeiig
essive-formal dalszövegeiként
essive-modal dalszövegeiül
inessive dalszövegeiben
superessive dalszövegein
adessive dalszövegeinél
illative dalszövegeibe
sublative dalszövegeire
allative dalszövegeihez
elative dalszövegeiből
delative dalszövegeiről
ablative dalszövegeitől
non-attributive
possessive - singular
dalszövegeié
non-attributive
possessive - plural
dalszövegeiéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.