besenyő

Hungarian

Etymology

From a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛʃɛɲøː]
  • Hyphenation: be‧se‧nyő
  • Rhymes: -ɲøː

Adjective

besenyő (not comparable)

  1. Pecheneg (of or relating to the Pecheneg people or language)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative besenyő besenyők
accusative besenyőt besenyőket
dative besenyőnek besenyőknek
instrumental besenyővel besenyőkkel
causal-final besenyőért besenyőkért
translative besenyővé besenyőkké
terminative besenyőig besenyőkig
essive-formal besenyőként besenyőkként
essive-modal besenyőül —
inessive besenyőben besenyőkben
superessive besenyőn besenyőkön
adessive besenyőnél besenyőknél
illative besenyőbe besenyőkbe
sublative besenyőre besenyőkre
allative besenyőhöz besenyőkhöz
elative besenyőből besenyőkből
delative besenyőről besenyőkről
ablative besenyőtől besenyőktől
non-attributive
possessive - singular		 besenyőé besenyőké
non-attributive
possessive - plural		 besenyőéi besenyőkéi

Noun

besenyő (countable and uncountable, plural besenyők)

  1. Pecheneg (person)
  2. Pecheneg (language)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative besenyő besenyők
accusative besenyőt besenyőket
dative besenyőnek besenyőknek
instrumental besenyővel besenyőkkel
causal-final besenyőért besenyőkért
translative besenyővé besenyőkké
terminative besenyőig besenyőkig
essive-formal besenyőként besenyőkként
essive-modal — —
inessive besenyőben besenyőkben
superessive besenyőn besenyőkön
adessive besenyőnél besenyőknél
illative besenyőbe besenyőkbe
sublative besenyőre besenyőkre
allative besenyőhöz besenyőkhöz
elative besenyőből besenyőkből
delative besenyőről besenyőkről
ablative besenyőtől besenyőktől
non-attributive
possessive - singular		 besenyőé besenyőké
non-attributive
possessive - plural		 besenyőéi besenyőkéi
Possessive forms of besenyő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. besenyőm besenyőim
2nd person sing. besenyőd besenyőid
3rd person sing. besenyője besenyői
1st person plural besenyőnk besenyőink
2nd person plural besenyőtök besenyőitek
3rd person plural besenyőjük besenyőik

References
  1. besenyő in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • besenyő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • besenyő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.