becsmérel

Hungarian

Etymology

From becs (value, worth, esteem) + -m (instantaneous suffix) + -r (frequentative suffix) + -el.[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbɛt͡ʃmeːrɛl]
  • Hyphenation: becs‧mé‧rel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

becsmérel

  1. (transitive) to denigrate, depreciate, disparage, belittle
    Synonyms: lebecsül, ócsárol, leszól

Conjugation

Derived terms

  • becsmérlés

(With verbal prefixes):

  • lebecsmérel

References

  1. becsmérel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. becsmérel in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

  • becsmérel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • becsmérel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.