bírt

See also: birt, Birt, and BIRT

Hungarian

Etymology

bír + -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbiːrt]
  • Hyphenation: bírt
  • Rhymes: -iːrt

Verb

bírt

  1. third-person singular indicative past indefinite of bír

Participle

bírt

  1. past participle of bír

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative bírt bírtak
accusative bírtat bírtakat
dative bírtnak bírtaknak
instrumental bírttal bírtakkal
causal-final bírtért bírtakért
translative bírttá bírtakká
terminative bírtig bírtakig
essive-formal bírtként bírtakként
essive-modal
inessive bírtban bírtakban
superessive bírton bírtakon
adessive bírtnál bírtaknál
illative bírtba bírtakba
sublative bírtra bírtakra
allative bírthoz bírtakhoz
elative bírtból bírtakból
delative bírtról bírtakról
ablative bírttól bírtaktól
non-attributive
possessive - singular
bírté bírtaké
non-attributive
possessive - plural
bírtéi bírtakéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.