alakú
Hungarian
Etymology
From alak (“shape, form”) + -ú (adjective-forming suffix denoting possession or similarity).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒlɒkuː]
- Hyphenation: ala‧kú
- Rhymes: -kuː
Adjective
alakú (not comparable)
Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | alakú | alakúak |
accusative | alakút | alakúakat |
dative | alakúnak | alakúaknak |
instrumental | alakúval | alakúakkal |
causal-final | alakúért | alakúakért |
translative | alakúvá | alakúakká |
terminative | alakúig | alakúakig |
essive-formal | alakúként | alakúakként |
essive-modal | — | — |
inessive | alakúban | alakúakban |
superessive | alakún | alakúakon |
adessive | alakúnál | alakúaknál |
illative | alakúba | alakúakba |
sublative | alakúra | alakúakra |
allative | alakúhoz | alakúakhoz |
elative | alakúból | alakúakból |
delative | alakúról | alakúakról |
ablative | alakútól | alakúaktól |
non-attributive possessive - singular |
alakúé | alakúaké |
non-attributive possessive - plural |
alakúéi | alakúakéi |
Coordinate terms
(In taxonomy):
- -alkatú (refers to the name of a suborder, infraorder, or superfamily of animals)
- -féle (refers to the name of a family of animals)
See also
(in terms of homophones, homographs, homonyms, synonyms etc.):
Further reading
- alakú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- alakú in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.