ütközés

Hungarian

Etymology

ütközik + -és

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈytkøzeːʃ]
  • Hyphenation: üt‧kö‧zés

Noun

ütközés (plural ütközések)

  1. collision (instance of colliding)
  2. conflict (in a schedule)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ütközés ütközések
accusative ütközést ütközéseket
dative ütközésnek ütközéseknek
instrumental ütközéssel ütközésekkel
causal-final ütközésért ütközésekért
translative ütközéssé ütközésekké
terminative ütközésig ütközésekig
essive-formal ütközésként ütközésekként
essive-modal
inessive ütközésben ütközésekben
superessive ütközésen ütközéseken
adessive ütközésnél ütközéseknél
illative ütközésbe ütközésekbe
sublative ütközésre ütközésekre
allative ütközéshez ütközésekhez
elative ütközésből ütközésekből
delative ütközésről ütközésekről
ablative ütközéstől ütközésektől
non-attributive
possessive - singular
ütközésé ütközéseké
non-attributive
possessive - plural
ütközéséi ütközésekéi
Possessive forms of ütközés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ütközésem ütközéseim
2nd person sing. ütközésed ütközéseid
3rd person sing. ütközése ütközései
1st person plural ütközésünk ütközéseink
2nd person plural ütközésetek ütközéseitek
3rd person plural ütközésük ütközéseik

Further reading

  • ütközés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.