állandósult

Hungarian

Etymology

állandósul (to become permanent) + -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈaːlːɒndoːʃult]
  • Hyphenation: ál‧lan‧dó‧sult

Verb

állandósult

  1. third-person singular indicative past indefinite of állandósul

Participle

állandósult

  1. past participle of állandósul

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative állandósult állandósultak
accusative állandósultat állandósultakat
dative állandósultnak állandósultaknak
instrumental állandósulttal állandósultakkal
causal-final állandósultért állandósultakért
translative állandósulttá állandósultakká
terminative állandósultig állandósultakig
essive-formal állandósultként állandósultakként
essive-modal
inessive állandósultban állandósultakban
superessive állandósulton állandósultakon
adessive állandósultnál állandósultaknál
illative állandósultba állandósultakba
sublative állandósultra állandósultakra
allative állandósulthoz állandósultakhoz
elative állandósultból állandósultakból
delative állandósultról állandósultakról
ablative állandósulttól állandósultaktól
non-attributive
possessive - singular
állandósulté állandósultaké
non-attributive
possessive - plural
állandósultéi állandósultakéi

Derived terms

Expressions
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.