világtalan

Hungarian

Etymology

világ + -talan

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvilaːktɒlɒn]
  • Hyphenation: vi‧lág‧ta‧lan

Adjective

világtalan

  1. sightless, blind

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative világtalan világtalanok
accusative világtalant világtalanokat
dative világtalannak világtalanoknak
instrumental világtalannal világtalanokkal
causal-final világtalanért világtalanokért
translative világtalanná világtalanokká
terminative világtalanig világtalanokig
essive-formal világtalanként világtalanokként
essive-modal világtalanul
inessive világtalanban világtalanokban
superessive világtalanon világtalanokon
adessive világtalannál világtalanoknál
illative világtalanba világtalanokba
sublative világtalanra világtalanokra
allative világtalanhoz világtalanokhoz
elative világtalanból világtalanokból
delative világtalanról világtalanokról
ablative világtalantól világtalanoktól
non-attributive
possessive - singular
világtalané világtalanoké
non-attributive
possessive - plural
világtalanéi világtalanokéi

Synonyms

Derived terms

  • világtalanság

(Expressions):

Further reading

  • világtalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.