vesztem

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvɛstɛm]
  • Hyphenation: vesz‧tem

Etymology 1

veszte + -m

Noun

vesztem

  1. first-person singular possessive of veszte
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vesztem
accusative vesztemet
dative vesztemnek
instrumental vesztemmel
causal-final vesztemért
translative vesztemmé
terminative vesztemig
essive-formal vesztemként
essive-modal vesztemül
inessive vesztemben
superessive vesztemen
adessive vesztemnél
illative vesztembe
sublative vesztemre
allative vesztemhez
elative vesztemből
delative vesztemről
ablative vesztemtől
non-attributive
possessive - singular
vesztemé
non-attributive
possessive - plural
veszteméi

Etymology 2

veszt + -em

Alternative forms

  • veszítem

Verb

vesztem

  1. first-person singular indicative present definite of veszt

Etymology 3

The vesz- stem of vész or veszik (to perish, alternative forms) + -tem (personal suffix).

Verb

vesztem

  1. first-person singular indicative past indefinite of vész or veszik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.