vőlegény

Hungarian

Etymology

From the verb vesz (to buy) → its present participle vevő (buyer) + legény (young man).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvøːlɛɡeːɲ]
  • Hyphenation: vő‧le‧gény

Noun

vőlegény (plural vőlegények)

  1. fiancé (a man who is engaged to be married)
  2. bridegroom, groom (a man about to be married)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vőlegény vőlegények
accusative vőlegényt vőlegényeket
dative vőlegénynek vőlegényeknek
instrumental vőlegénnyel vőlegényekkel
causal-final vőlegényért vőlegényekért
translative vőlegénnyé vőlegényekké
terminative vőlegényig vőlegényekig
essive-formal vőlegényként vőlegényekként
essive-modal
inessive vőlegényben vőlegényekben
superessive vőlegényen vőlegényeken
adessive vőlegénynél vőlegényeknél
illative vőlegénybe vőlegényekbe
sublative vőlegényre vőlegényekre
allative vőlegényhez vőlegényekhez
elative vőlegényből vőlegényekből
delative vőlegényről vőlegényekről
ablative vőlegénytől vőlegényektől
non-attributive
possessive - singular
vőlegényé vőlegényeké
non-attributive
possessive - plural
vőlegényéi vőlegényekéi
Possessive forms of vőlegény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vőlegényem vőlegényeim
2nd person sing. vőlegényed vőlegényeid
3rd person sing. vőlegénye vőlegényei
1st person plural vőlegényünk vőlegényeink
2nd person plural vőlegényetek vőlegényeitek
3rd person plural vőlegényük vőlegényeik

Coordinate terms

See also

Further reading

  • vőlegény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.