vélekedés

Hungarian

Etymology

From vélekedik (to think) + -és (noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːlɛkɛdeːʃ]
  • Hyphenation: vé‧le‧ke‧dés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

vélekedés (plural vélekedések)

  1. belief (faith or trust in the reality of something, often based upon one's own reasoning)
    Synonyms: hiedelem, meggyőződés, vélemény

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vélekedés vélekedések
accusative vélekedést vélekedéseket
dative vélekedésnek vélekedéseknek
instrumental vélekedéssel vélekedésekkel
causal-final vélekedésért vélekedésekért
translative vélekedéssé vélekedésekké
terminative vélekedésig vélekedésekig
essive-formal vélekedésként vélekedésekként
essive-modal
inessive vélekedésben vélekedésekben
superessive vélekedésen vélekedéseken
adessive vélekedésnél vélekedéseknél
illative vélekedésbe vélekedésekbe
sublative vélekedésre vélekedésekre
allative vélekedéshez vélekedésekhez
elative vélekedésből vélekedésekből
delative vélekedésről vélekedésekről
ablative vélekedéstől vélekedésektől
non-attributive
possessive - singular
vélekedésé vélekedéseké
non-attributive
possessive - plural
vélekedéséi vélekedésekéi
Possessive forms of vélekedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vélekedésem vélekedéseim
2nd person sing. vélekedésed vélekedéseid
3rd person sing. vélekedése vélekedései
1st person plural vélekedésünk vélekedéseink
2nd person plural vélekedésetek vélekedéseitek
3rd person plural vélekedésük vélekedéseik

Derived terms

  • vélekedési
  • vélekedésű

Further reading

  • vélekedés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.