unó

See also: uno, Uno, UNO, ùno, ünő, and -uno

Hungarian

Etymology

un + (present-participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈunoː]
  • Hyphenation: unó

Participle

unó

  1. present participle of un

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative unó unók
accusative unót unókat
dative unónak unóknak
instrumental unóval unókkal
causal-final unóért unókért
translative unóvá unókká
terminative unóig unókig
essive-formal unóként unókként
essive-modal
inessive unóban unókban
superessive unón unókon
adessive unónál unóknál
illative unóba unókba
sublative unóra unókra
allative unóhoz unókhoz
elative unóból unókból
delative unóról unókról
ablative unótól unóktól
non-attributive
possessive - singular
unóé unóké
non-attributive
possessive - plural
unóéi unókéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.