temetség

Hungarian

temet (“to bury”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

temetség (plural temetségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	temetség	temetségek
accusative	temetséget	temetségeket
dative	temetségnek	temetségeknek
instrumental	temetséggel	temetségekkel
causal-final	temetségért	temetségekért
translative	temetséggé	temetségekké
terminative	temetségig	temetségekig
essive-formal	temetségként	temetségekként
essive-modal	temetségül	—
inessive	temetségben	temetségekben
superessive	temetségen	temetségeken
adessive	temetségnél	temetségeknél
illative	temetségbe	temetségekbe
sublative	temetségre	temetségekre
allative	temetséghez	temetségekhez
elative	temetségből	temetségekből
delative	temetségről	temetségekről
ablative	temetségtől	temetségektől
non-attributive possessive - singular	temetségé	temetségeké
non-attributive possessive - plural	temetségéi	temetségekéi

Possessive forms of temetség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	temetségem	temetségeim
2nd person sing.	temetséged	temetségeid
3rd person sing.	temetsége	temetségei
1st person plural	temetségünk	temetségeink
2nd person plural	temetségetek	temetségeitek
3rd person plural	temetségük	temetségeik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.