tanulmányaim

Hungarian

Etymology

tanulmány + -aim (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒnulmaːɲɒjim]
  • Hyphenation: ta‧nul‧má‧nya‧im

Noun

tanulmányaim

  1. first-person singular multiple-possession possessive of tanulmány

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tanulmányaim
accusative tanulmányaimat
dative tanulmányaimnak
instrumental tanulmányaimmal
causal-final tanulmányaimért
translative tanulmányaimmá
terminative tanulmányaimig
essive-formal tanulmányaimként
essive-modal tanulmányaimul
inessive tanulmányaimban
superessive tanulmányaimon
adessive tanulmányaimnál
illative tanulmányaimba
sublative tanulmányaimra
allative tanulmányaimhoz
elative tanulmányaimból
delative tanulmányaimról
ablative tanulmányaimtól
non-attributive
possessive - singular
tanulmányaimé
non-attributive
possessive - plural
tanulmányaiméi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.