tanuló

Hungarian

Etymology

tanul +

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒnuloː]
  • (file)
  • Hyphenation: ta‧nu‧ló
  • Rhymes: -loː

Participle

tanuló

  1. present participle of tanul

Noun

tanuló (plural tanulók)

  1. pupil (student, chiefly one under 18, less commonly a university student)
    Synonyms: iskolás, diák
    Coordinate terms: hallgató, egyetemista

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tanuló tanulók
accusative tanulót tanulókat
dative tanulónak tanulóknak
instrumental tanulóval tanulókkal
causal-final tanulóért tanulókért
translative tanulóvá tanulókká
terminative tanulóig tanulókig
essive-formal tanulóként tanulókként
essive-modal
inessive tanulóban tanulókban
superessive tanulón tanulókon
adessive tanulónál tanulóknál
illative tanulóba tanulókba
sublative tanulóra tanulókra
allative tanulóhoz tanulókhoz
elative tanulóból tanulókból
delative tanulóról tanulókról
ablative tanulótól tanulóktól
non-attributive
possessive - singular
tanulóé tanulóké
non-attributive
possessive - plural
tanulóéi tanulókéi
Possessive forms of tanuló
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tanulóm tanulóim
2nd person sing. tanulód tanulóid
3rd person sing. tanulója tanulói
1st person plural tanulónk tanulóink
2nd person plural tanulótok tanulóitok
3rd person plural tanulójuk tanulóik

Further reading

  • tanuló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.