tanító

Hungarian

Etymology

tanít (to teach) + (present-participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒniːtoː]
  • Hyphenation: ta‧ní‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

tanító

  1. present participle of tanít

Noun

tanító (plural tanítók)

  1. teacher (for children under 10, usually qualified to teach most or all their subjects)
    Hypernym: pedagógus
    Coordinate terms: (higher-level teacher) tanár, oktató
  2. teacher (in an abstract sense, as a religious and/or philosophical leader)
    Synonyms: mester, tanítómester, guru

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tanító tanítók
accusative tanítót tanítókat
dative tanítónak tanítóknak
instrumental tanítóval tanítókkal
causal-final tanítóért tanítókért
translative tanítóvá tanítókká
terminative tanítóig tanítókig
essive-formal tanítóként tanítókként
essive-modal tanítóul
inessive tanítóban tanítókban
superessive tanítón tanítókon
adessive tanítónál tanítóknál
illative tanítóba tanítókba
sublative tanítóra tanítókra
allative tanítóhoz tanítókhoz
elative tanítóból tanítókból
delative tanítóról tanítókról
ablative tanítótól tanítóktól
non-attributive
possessive - singular
tanítóé tanítóké
non-attributive
possessive - plural
tanítóéi tanítókéi
Possessive forms of tanító
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tanítóm tanítóim
2nd person sing. tanítód tanítóid
3rd person sing. tanítója tanítói
1st person plural tanítónk tanítóink
2nd person plural tanítótok tanítóitok
3rd person plural tanítójuk tanítóik

Derived terms

  • tanítói
  • tanítós
  • tanítóság
  • tanítóskodik
Compound words

Further reading

  • tanító in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.