tökéletlen

Hungarian

Etymology

From obsolete tökél (to complete) + -etlen.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtøkeːlɛtlɛn]
  • Hyphenation: tö‧ké‧let‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

tökéletlen (comparative tökéletlenebb, superlative legtökéletlenebb)

  1. imperfect (not perfect)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tökéletlen tökéletlenek
accusative tökéletlent tökéletleneket
dative tökéletlennek tökéletleneknek
instrumental tökéletlennel tökéletlenekkel
causal-final tökéletlenért tökéletlenekért
translative tökéletlenné tökéletlenekké
terminative tökéletlenig tökéletlenekig
essive-formal tökéletlenként tökéletlenekként
essive-modal tökéletlenül
inessive tökéletlenben tökéletlenekben
superessive tökéletlenen tökéletleneken
adessive tökéletlennél tökéletleneknél
illative tökéletlenbe tökéletlenekbe
sublative tökéletlenre tökéletlenekre
allative tökéletlenhez tökéletlenekhez
elative tökéletlenből tökéletlenekből
delative tökéletlenről tökéletlenekről
ablative tökéletlentől tökéletlenektől
non-attributive
possessive - singular
tökéletlené tökéletleneké
non-attributive
possessive - plural
tökéletlenéi tökéletlenekéi

Derived terms

  • tökéletlenség
  • tökéletlenül

References

  1. tökéletlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • tökéletlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.