térítés

See also: terítés

Hungarian

Etymology

térít + -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈteːriːteːʃ]
  • Hyphenation: té‧rí‧tés

Noun

térítés (plural térítések)

  1. (formal) payment, compensation, reimbursement (the sum of money paid in exchange for goods or services)
  2. (religion) conversion, proselytization

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative térítés térítések
accusative térítést térítéseket
dative térítésnek térítéseknek
instrumental térítéssel térítésekkel
causal-final térítésért térítésekért
translative térítéssé térítésekké
terminative térítésig térítésekig
essive-formal térítésként térítésekként
essive-modal
inessive térítésben térítésekben
superessive térítésen térítéseken
adessive térítésnél térítéseknél
illative térítésbe térítésekbe
sublative térítésre térítésekre
allative térítéshez térítésekhez
elative térítésből térítésekből
delative térítésről térítésekről
ablative térítéstől térítésektől
non-attributive
possessive - singular
térítésé térítéseké
non-attributive
possessive - plural
térítéséi térítésekéi
Possessive forms of térítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. térítésem térítéseim
2nd person sing. térítésed térítéseid
3rd person sing. térítése térítései
1st person plural térítésünk térítéseink
2nd person plural térítésetek térítéseitek
3rd person plural térítésük térítéseik

Derived terms

Compound words

Further reading

  • térítés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.