szomjú
Hungarian
Etymology
From Proto-Finno-Ugric *śomɜ. Cognate to Udmurt сюмэм (śumem, “hungry”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsomjuː]
- Hyphenation: szom‧jú
- Rhymes: -juː
Declension
| Inflection of szomjú | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szomjú | szomjúk szomjúak |
| accusative | szomjút | szomjúkat szomjúakat |
| dative | szomjúnak | szomjúknak szomjúaknak |
| instrumental | szomjúval | szomjúkkal szomjúakkal |
| causal-final | szomjúért | szomjúkért szomjúakért |
| translative | szomjúvá | szomjúkká szomjúakká |
| terminative | szomjúig | szomjúkig szomjúakig |
| essive-formal | szomjúként | szomjúkként szomjúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szomjúban | szomjúkban szomjúakban |
| superessive | szomjún | szomjúkon szomjúakon |
| adessive | szomjúnál | szomjúknál szomjúaknál |
| illative | szomjúba | szomjúkba szomjúakba |
| sublative | szomjúra | szomjúkra szomjúakra |
| allative | szomjúhoz | szomjúkhoz szomjúakhoz |
| elative | szomjúból | szomjúkból szomjúakból |
| delative | szomjúról | szomjúkról szomjúakról |
| ablative | szomjútól | szomjúktól szomjúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
szomjúé | szomjúké szomjúaké |
| non-attributive possessive - plural |
szomjúéi | szomjúkéi szomjúakéi |
Derived terms
References
- Entry #974 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
Further reading
- szomjú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.