szil
Hungarian
Etymology
From Proto-Finno-Ugric *śala (“elm”).[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsil]
- Hyphenation: szil
- Rhymes: -il
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szil | szilek |
| accusative | szilt | szileket |
| dative | szilnek | szileknek |
| instrumental | szillel | szilekkel |
| causal-final | szilért | szilekért |
| translative | szillé | szilekké |
| terminative | szilig | szilekig |
| essive-formal | szilként | szilekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szilben | szilekben |
| superessive | szilen | szileken |
| adessive | szilnél | szileknél |
| illative | szilbe | szilekbe |
| sublative | szilre | szilekre |
| allative | szilhez | szilekhez |
| elative | szilből | szilekből |
| delative | szilről | szilekről |
| ablative | sziltől | szilektől |
| non-attributive possessive - singular |
szilé | szileké |
| non-attributive possessive - plural |
sziléi | szilekéi |
| Possessive forms of szil | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szilem | sziljeim |
| 2nd person sing. | sziled | sziljeid |
| 3rd person sing. | szilje | sziljei |
| 1st person plural | szilünk | sziljeink |
| 2nd person plural | sziletek | sziljeitek |
| 3rd person plural | sziljük | sziljeik |
or[3] (today less commonly)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szil | szilok |
| accusative | szilt | szilokat |
| dative | szilnak | sziloknak |
| instrumental | szillal | szilokkal |
| causal-final | szilért | szilokért |
| translative | szillá | szilokká |
| terminative | szilig | szilokig |
| essive-formal | szilként | szilokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szilban | szilokban |
| superessive | szilon | szilokon |
| adessive | szilnál | sziloknál |
| illative | szilba | szilokba |
| sublative | szilra | szilokra |
| allative | szilhoz | szilokhoz |
| elative | szilból | szilokból |
| delative | szilról | szilokról |
| ablative | sziltól | sziloktól |
| non-attributive possessive - singular |
szilé | sziloké |
| non-attributive possessive - plural |
sziléi | szilokéi |
| Possessive forms of szil | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szilom | sziljaim |
| 2nd person sing. | szilod | sziljaid |
| 3rd person sing. | szilja | sziljai |
| 1st person plural | szilunk | sziljaink |
| 2nd person plural | szilotok | sziljaitok |
| 3rd person plural | sziljuk | sziljaik |
Derived terms
References
- Entry #926 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
- (tree): szil in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
- “A szil1 ’szilfa’ ingadozó hangrendű: szilban v. szilben, szilnak v. szilnek, szilok v. szilek, szilja v. szilje (mindig j-vel); a szil2 ’szilszkin’ tisztán palatális: szilben, szilek, szilje stb.” Elekfi, László. Homonimák felismerhetősége toldalékos alakok alapján (“The recognisability of homonyms on the basis of their suffixed forms”). In: Magyar Nyelvőr, →ISSN, vol. 124, no. 2., 2000 (April–June), pp. 146–163.
Further reading
- (elm tree): szil in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- (short for szilszkin (“sealskin”)): szil in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.