szeszély

Hungarian

Etymology

From the archaic meaning of szesz (mood) + -ély, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛseːj]
  • Hyphenation: sze‧szély
  • Rhymes: -eːj

Noun

szeszély (plural szeszélyek)

  1. caprice, whim

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szeszély szeszélyek
accusative szeszélyt szeszélyeket
dative szeszélynek szeszélyeknek
instrumental szeszéllyel szeszélyekkel
causal-final szeszélyért szeszélyekért
translative szeszéllyé szeszélyekké
terminative szeszélyig szeszélyekig
essive-formal szeszélyként szeszélyekként
essive-modal
inessive szeszélyben szeszélyekben
superessive szeszélyen szeszélyeken
adessive szeszélynél szeszélyeknél
illative szeszélybe szeszélyekbe
sublative szeszélyre szeszélyekre
allative szeszélyhez szeszélyekhez
elative szeszélyből szeszélyekből
delative szeszélyről szeszélyekről
ablative szeszélytől szeszélyektől
non-attributive
possessive - singular
szeszélyé szeszélyeké
non-attributive
possessive - plural
szeszélyéi szeszélyekéi
Possessive forms of szeszély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szeszélyem szeszélyeim
2nd person sing. szeszélyed szeszélyeid
3rd person sing. szeszélye szeszélyei
1st person plural szeszélyünk szeszélyeink
2nd person plural szeszélyetek szeszélyeitek
3rd person plural szeszélyük szeszélyeik

Derived terms

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

  • szeszély in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.