szelvény

Hungarian

Etymology

szel (“to cut”) +‎ -vény (“noun-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛlveːɲ]
  • Hyphenation: szel‧vény
  • Rhymes: -eːɲ

Noun

szelvény (plural szelvények)

  1. stub (a piece of certain paper items, designed to be torn off and kept for record or identification purposes)
  2. segment, section

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelvény szelvények
accusative szelvényt szelvényeket
dative szelvénynek szelvényeknek
instrumental szelvénnyel szelvényekkel
causal-final szelvényért szelvényekért
translative szelvénnyé szelvényekké
terminative szelvényig szelvényekig
essive-formal szelvényként szelvényekként
essive-modal — —
inessive szelvényben szelvényekben
superessive szelvényen szelvényeken
adessive szelvénynél szelvényeknél
illative szelvénybe szelvényekbe
sublative szelvényre szelvényekre
allative szelvényhez szelvényekhez
elative szelvényből szelvényekből
delative szelvényről szelvényekről
ablative szelvénytől szelvényektől
non-attributive
possessive - singular		 szelvényé szelvényeké
non-attributive
possessive - plural		 szelvényéi szelvényekéi
Possessive forms of szelvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelvényem szelvényeim
2nd person sing. szelvényed szelvényeid
3rd person sing. szelvénye szelvényei
1st person plural szelvényünk szelvényeink
2nd person plural szelvényetek szelvényeitek
3rd person plural szelvényük szelvényeik

Further reading
  • szelvény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.