szelíd

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛliːd]
  • Hyphenation: sze‧líd
  • Rhymes: -iːd

Adjective

szelíd (comparative szelídebb, superlative legszelídebb)

  1. (of a person or gesture) gentle, meek, empathic, soft (expressing gentleness or tenderness; mild, conciliatory, courteous, kind)
    Synonyms: gyengéd, finom
    Antonyms: vad, durva, nyers
  2. (of an animal) tame
    Antonym: vad

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelíd szelídek
accusative szelídet szelídeket
dative szelídnek szelídeknek
instrumental szelíddel szelídekkel
causal-final szelídért szelídekért
translative szelíddé szelídekké
terminative szelídig szelídekig
essive-formal szelídként szelídekként
essive-modal szelídül —
inessive szelídben szelídekben
superessive szelíden szelídeken
adessive szelídnél szelídeknél
illative szelídbe szelídekbe
sublative szelídre szelídekre
allative szelídhez szelídekhez
elative szelídből szelídekből
delative szelídről szelídekről
ablative szelídtől szelídektől
non-attributive
possessive - singular		 szelídé szelídeké
non-attributive
possessive - plural		 szelídéi szelídekéi

Derived terms
Compound words

References
  1. szelíd in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szelíd in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.