szegényke

Hungarian

Etymology

szegény (“poor”) +‎ -ke (diminutive suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛɡeːɲkɛ]
  • Hyphenation: sze‧gény‧ke
  • Rhymes: -kɛ

Noun

szegényke (plural szegénykék)

  1. (endearing) poor thing, poor little thing, poor soul, poor child (someone to be pitied; often used in a possessive form)
    Szegénykém! ― Poor you!

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szegényke szegénykék
accusative szegénykét szegénykéket
dative szegénykének szegénykéknek
instrumental szegénykével szegénykékkel
causal-final szegénykéért szegénykékért
translative szegénykévé szegénykékké
terminative szegénykéig szegénykékig
essive-formal szegénykeként szegénykékként
essive-modal — —
inessive szegénykében szegénykékben
superessive szegénykén szegénykéken
adessive szegénykénél szegénykéknél
illative szegénykébe szegénykékbe
sublative szegénykére szegénykékre
allative szegénykéhez szegénykékhez
elative szegénykéből szegénykékből
delative szegénykéről szegénykékről
ablative szegénykétől szegénykéktől
non-attributive
possessive - singular		 szegénykéé szegénykéké
non-attributive
possessive - plural		 szegénykééi szegénykékéi
Possessive forms of szegényke
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szegénykém szegénykéim
2nd person sing. szegénykéd szegénykéid
3rd person sing. szegénykéje szegénykéi
1st person plural szegénykénk szegénykéink
2nd person plural szegénykétek szegénykéitek
3rd person plural szegénykéjük szegénykéik

Further reading
  • szegényke in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.