szarka
Hungarian
Etymology
From a Slavic language. Ultimately, from Proto-Slavic *sorka (“magpie”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɒrkɒ]
- Hyphenation: szar‧ka
- Rhymes: -kɒ
Noun
szarka (plural szarkák)
- Eurasian magpie (Pica pica)
- magpie (someone who displays a magpie-like quality such as collecting, a thief)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szarka | szarkák |
| accusative | szarkát | szarkákat |
| dative | szarkának | szarkáknak |
| instrumental | szarkával | szarkákkal |
| causal-final | szarkáért | szarkákért |
| translative | szarkává | szarkákká |
| terminative | szarkáig | szarkákig |
| essive-formal | szarkaként | szarkákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szarkában | szarkákban |
| superessive | szarkán | szarkákon |
| adessive | szarkánál | szarkáknál |
| illative | szarkába | szarkákba |
| sublative | szarkára | szarkákra |
| allative | szarkához | szarkákhoz |
| elative | szarkából | szarkákból |
| delative | szarkáról | szarkákról |
| ablative | szarkától | szarkáktól |
| non-attributive possessive - singular |
szarkáé | szarkáké |
| non-attributive possessive - plural |
szarkáéi | szarkákéi |
| Possessive forms of szarka | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szarkám | szarkáim |
| 2nd person sing. | szarkád | szarkáid |
| 3rd person sing. | szarkája | szarkái |
| 1st person plural | szarkánk | szarkáink |
| 2nd person plural | szarkátok | szarkáitok |
| 3rd person plural | szarkájuk | szarkáik |
Further reading
- szarka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.