szakképzett
Hungarian
Etymology
szak + képzett, calque of German. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɒkːeːbzɛtː]
- Hyphenation: szak‧kép‧zett
- Rhymes: -ɛtː
Adjective
szakképzett (comparative szakképzettebb, superlative legszakképzettebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szakképzett | szakképzettek |
| accusative | szakképzettet | szakképzetteket |
| dative | szakképzettnek | szakképzetteknek |
| instrumental | szakképzettel | szakképzettekkel |
| causal-final | szakképzettért | szakképzettekért |
| translative | szakképzetté | szakképzettekké |
| terminative | szakképzettig | szakképzettekig |
| essive-formal | szakképzettként | szakképzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szakképzettben | szakképzettekben |
| superessive | szakképzetten | szakképzetteken |
| adessive | szakképzettnél | szakképzetteknél |
| illative | szakképzettbe | szakképzettekbe |
| sublative | szakképzettre | szakképzettekre |
| allative | szakképzetthez | szakképzettekhez |
| elative | szakképzettből | szakképzettekből |
| delative | szakképzettről | szakképzettekről |
| ablative | szakképzettől | szakképzettektől |
| non-attributive possessive - singular |
szakképzetté | szakképzetteké |
| non-attributive possessive - plural |
szakképzettéi | szakképzettekéi |
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- szakképzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.