szűröm

See also: szurom, szúrom, and szűrőm

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsyːrøm]
  • Hyphenation: szű‧röm

Etymology 1

szűr + -öm (personal suffix)

Verb

szűröm

  1. first-person singular indicative present definite of szűr

Etymology 2

szűr + -öm (possessive suffix)

Noun

szűröm

  1. first-person singular single-possession possessive of szűr
Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szűröm
accusative szűrömet
dative szűrömnek
instrumental szűrömmel
causal-final szűrömért
translative szűrömmé
terminative szűrömig
essive-formal szűrömként
essive-modal szűrömül
inessive szűrömben
superessive szűrömön
adessive szűrömnél
illative szűrömbe
sublative szűrömre
allative szűrömhöz
elative szűrömből
delative szűrömről
ablative szűrömtől
non-attributive
possessive - singular
szűrömé
non-attributive
possessive - plural
szűröméi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.