szükségtelen

Hungarian

Etymology

szükség + -telen

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsykʃeːktɛlɛn]
  • Hyphenation: szük‧ség‧te‧len

Adjective

szükségtelen (comparative szükségtelenebb, superlative legszükségtelenebb)

  1. unnecessary
    Antonym: szükséges

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szükségtelen szükségtelenek
accusative szükségtelent szükségteleneket
dative szükségtelennek szükségteleneknek
instrumental szükségtelennel szükségtelenekkel
causal-final szükségtelenért szükségtelenekért
translative szükségtelenné szükségtelenekké
terminative szükségtelenig szükségtelenekig
essive-formal szükségtelenként szükségtelenekként
essive-modal szükségtelenül
inessive szükségtelenben szükségtelenekben
superessive szükségtelenen szükségteleneken
adessive szükségtelennél szükségteleneknél
illative szükségtelenbe szükségtelenekbe
sublative szükségtelenre szükségtelenekre
allative szükségtelenhez szükségtelenekhez
elative szükségtelenből szükségtelenekből
delative szükségtelenről szükségtelenekről
ablative szükségtelentől szükségtelenektől
non-attributive
possessive - singular
szükségtelené szükségteleneké
non-attributive
possessive - plural
szükségtelenéi szükségtelenekéi

Derived terms

Further reading

  • szükségtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.