szóvivő
Hungarian
Etymology
From szó (“word”) + vivő (“carrying”), from visz (“to take, carry”) + -ő (present-participle suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːvivøː]
- Hyphenation: szó‧vi‧vő
- Rhymes: -vøː
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szóvivő | szóvivők |
| accusative | szóvivőt | szóvivőket |
| dative | szóvivőnek | szóvivőknek |
| instrumental | szóvivővel | szóvivőkkel |
| causal-final | szóvivőért | szóvivőkért |
| translative | szóvivővé | szóvivőkké |
| terminative | szóvivőig | szóvivőkig |
| essive-formal | szóvivőként | szóvivőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szóvivőben | szóvivőkben |
| superessive | szóvivőn | szóvivőkön |
| adessive | szóvivőnél | szóvivőknél |
| illative | szóvivőbe | szóvivőkbe |
| sublative | szóvivőre | szóvivőkre |
| allative | szóvivőhöz | szóvivőkhöz |
| elative | szóvivőből | szóvivőkből |
| delative | szóvivőről | szóvivőkről |
| ablative | szóvivőtől | szóvivőktől |
| non-attributive possessive - singular |
szóvivőé | szóvivőké |
| non-attributive possessive - plural |
szóvivőéi | szóvivőkéi |
| Possessive forms of szóvivő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szóvivőm | szóvivőim |
| 2nd person sing. | szóvivőd | szóvivőid |
| 3rd person sing. | szóvivője | szóvivői |
| 1st person plural | szóvivőnk | szóvivőink |
| 2nd person plural | szóvivőtök | szóvivőitek |
| 3rd person plural | szóvivőjük | szóvivőik |
Further reading
- szóvivő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.