szófogadatlan
Hungarian
Etymology
From szó + fogadatlan, from fogad + -atlan. Compare szót fogad (“to obey, comply”, chiefly of a child).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːfoɡɒdɒtlɒn]
- Hyphenation: szó‧fo‧ga‧dat‧lan
Adjective
szófogadatlan (comparative szófogadatlanabb, superlative legszófogadatlanabb)
- disobedient
- Synonym: engedetlen
- Antonym: szófogadó
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szófogadatlan | szófogadatlanok |
| accusative | szófogadatlant | szófogadatlanokat |
| dative | szófogadatlannak | szófogadatlanoknak |
| instrumental | szófogadatlannal | szófogadatlanokkal |
| causal-final | szófogadatlanért | szófogadatlanokért |
| translative | szófogadatlanná | szófogadatlanokká |
| terminative | szófogadatlanig | szófogadatlanokig |
| essive-formal | szófogadatlanként | szófogadatlanokként |
| essive-modal | szófogadatlanul | — |
| inessive | szófogadatlanban | szófogadatlanokban |
| superessive | szófogadatlanon | szófogadatlanokon |
| adessive | szófogadatlannál | szófogadatlanoknál |
| illative | szófogadatlanba | szófogadatlanokba |
| sublative | szófogadatlanra | szófogadatlanokra |
| allative | szófogadatlanhoz | szófogadatlanokhoz |
| elative | szófogadatlanból | szófogadatlanokból |
| delative | szófogadatlanról | szófogadatlanokról |
| ablative | szófogadatlantól | szófogadatlanoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szófogadatlané | szófogadatlanoké |
| non-attributive possessive - plural |
szófogadatlanéi | szófogadatlanokéi |
Derived terms
- szófogadatlankodik
- szófogadatlanság
- szófogadatlanul
Further reading
- szófogadatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.