sírja

See also: Sirja and ширя

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃiːrjɒ]
  • Hyphenation: sír‧ja

Etymology 1

sír (grave, tomb) + -ja (his/her/its, possessive suffix)

Noun

sírja

  1. third-person singular single-possession possessive of sír
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative sírja
accusative sírját
dative sírjának
instrumental sírjával
causal-final sírjáért
translative sírjává
terminative sírjáig
essive-formal sírjaként
essive-modal sírjául
inessive sírjában
superessive sírján
adessive sírjánál
illative sírjába
sublative sírjára
allative sírjához
elative sírjából
delative sírjáról
ablative sírjától
non-attributive
possessive - singular
sírjáé
non-attributive
possessive - plural
sírjáéi

Etymology 2

sír (to cry, weep) + -ja (personal suffix)

Verb

sírja

  1. third-person singular indicative present definite of sír
  2. third-person singular subjunctive present definite of sír
Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

  • sírja (…) el, el … sírjaelsírjaelsír
  • sírja (…) ki, ki … sírjakisírjakisír
  • sírja (…) tele, tele … sírjatelesírjatelesír
  • sírja (…) végig, végig … sírjavégigsírjavégigsír
  • sírja (…) vissza, vissza … sírjavisszasírjavisszasír
  • and some more, see its derivatives with verbal prefixes.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.