regény

Hungarian

Etymology

Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛɡeːɲ]
  • Hyphenation: re‧gény
  • Rhymes: -eːɲ

Noun

regény (plural regények)

  1. novel (work of prose fiction)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative regény regények
accusative regényt regényeket
dative regénynek regényeknek
instrumental regénnyel regényekkel
causal-final regényért regényekért
translative regénnyé regényekké
terminative regényig regényekig
essive-formal regényként regényekként
essive-modal — —
inessive regényben regényekben
superessive regényen regényeken
adessive regénynél regényeknél
illative regénybe regényekbe
sublative regényre regényekre
allative regényhez regényekhez
elative regényből regényekből
delative regényről regényekről
ablative regénytől regényektől
non-attributive
possessive - singular		 regényé regényeké
non-attributive
possessive - plural		 regényéi regényekéi
Possessive forms of regény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. regényem regényeim
2nd person sing. regényed regényeid
3rd person sing. regénye regényei
1st person plural regényünk regényeink
2nd person plural regényetek regényeitek
3rd person plural regényük regényeik

Derived terms
  • regényes
Compound words

References
  1. regény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • regény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.