nyomorú

Hungarian

Etymology

First attested in c. 1456. From the same otherwise unattested nyomor- stem as nyomorék (“disabled”) +‎ -ú.[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɲomoruː]
  • Hyphenation: nyo‧mo‧rú
  • Rhymes: -ruː

Adjective

nyomorú (comparative nyomorúbb, superlative legnyomorúbb)

  1. (rare, literary) miserable, having misery
    Synonym: szánalmas

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyomorú nyomorúak
accusative nyomorút nyomorúakat
dative nyomorúnak nyomorúaknak
instrumental nyomorúval nyomorúakkal
causal-final nyomorúért nyomorúakért
translative nyomorúvá nyomorúakká
terminative nyomorúig nyomorúakig
essive-formal nyomorúként nyomorúakként
essive-modal — —
inessive nyomorúban nyomorúakban
superessive nyomorún nyomorúakon
adessive nyomorúnál nyomorúaknál
illative nyomorúba nyomorúakba
sublative nyomorúra nyomorúakra
allative nyomorúhoz nyomorúakhoz
elative nyomorúból nyomorúakból
delative nyomorúról nyomorúakról
ablative nyomorútól nyomorúaktól
non-attributive
possessive - singular		 nyomorúé nyomorúaké
non-attributive
possessive - plural		 nyomorúéi nyomorúakéi

Derived terms

References
  1. nyomorú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. nyomorék in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading
  • nyomorú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.