nyelvállás

Hungarian

Etymology

nyelv (tongue) + állás (position)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɲɛlvaːlːaːʃ]
  • Hyphenation: nyelv‧ál‧lás

Noun

nyelvállás (plural nyelvállások)

  1. (phonetics) (vertical) tongue position, i.e. vowel height (close, close-mid, open-mid, or open)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyelvállás nyelvállások
accusative nyelvállást nyelvállásokat
dative nyelvállásnak nyelvállásoknak
instrumental nyelvállással nyelvállásokkal
causal-final nyelvállásért nyelvállásokért
translative nyelvállássá nyelvállásokká
terminative nyelvállásig nyelvállásokig
essive-formal nyelvállásként nyelvállásokként
essive-modal
inessive nyelvállásban nyelvállásokban
superessive nyelválláson nyelvállásokon
adessive nyelvállásnál nyelvállásoknál
illative nyelvállásba nyelvállásokba
sublative nyelvállásra nyelvállásokra
allative nyelválláshoz nyelvállásokhoz
elative nyelvállásból nyelvállásokból
delative nyelvállásról nyelvállásokról
ablative nyelvállástól nyelvállásoktól
non-attributive
possessive - singular
nyelvállásé nyelvállásoké
non-attributive
possessive - plural
nyelválláséi nyelvállásokéi
Possessive forms of nyelvállás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvállásom nyelvállásaim
2nd person sing. nyelvállásod nyelvállásaid
3rd person sing. nyelvállása nyelvállásai
1st person plural nyelvállásunk nyelvállásaink
2nd person plural nyelvállásotok nyelvállásaitok
3rd person plural nyelvállásuk nyelvállásaik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.