nyílászáró

Hungarian

Etymology

nyílás (opening) + záró (closure)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɲiːlaːʒzaːroː]
  • Hyphenation: nyí‧lás‧zá‧ró
  • Rhymes: -roː

Noun

nyílászáró (plural nyílászárók)

  1. (architecture, formal) (framed) opening, aperture, door or window (a structure used to close off openings in buildings)
    Hyponyms: (door) ajtó, (window) ablak

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative nyílászáró nyílászárók
accusative nyílászárót nyílászárókat
dative nyílászárónak nyílászáróknak
instrumental nyílászáróval nyílászárókkal
causal-final nyílászáróért nyílászárókért
translative nyílászáróvá nyílászárókká
terminative nyílászáróig nyílászárókig
essive-formal nyílászáróként nyílászárókként
essive-modal
inessive nyílászáróban nyílászárókban
superessive nyílászárón nyílászárókon
adessive nyílászárónál nyílászáróknál
illative nyílászáróba nyílászárókba
sublative nyílászáróra nyílászárókra
allative nyílászáróhoz nyílászárókhoz
elative nyílászáróból nyílászárókból
delative nyílászáróról nyílászárókról
ablative nyílászárótól nyílászáróktól
non-attributive
possessive - singular
nyílászáróé nyílászáróké
non-attributive
possessive - plural
nyílászáróéi nyílászárókéi
Possessive forms of nyílászáró
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyílászáróm nyílászáróim
2nd person sing. nyílászáród nyílászáróid
3rd person sing. nyílászárója nyílászárói
1st person plural nyílászárónk nyílászáróink
2nd person plural nyílászárótok nyílászáróitok
3rd person plural nyílászárójuk nyílászáróik

See also

Further reading

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.