normális
See also: normalis
Hungarian
Etymology
From Late Latin normālis (“in conformity with rule, normal”), from Latin normālis (“made according to a carpenter's square”), from norma (“carpenter’s square, rule, pattern”). With -ális ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈnormaːliʃ]
Audio (file) - Hyphenation: nor‧má‧lis
- Rhymes: -iʃ
Adjective
normális (comparative normálisabb, superlative legnormálisabb)
- normal
- Synonyms: normál, megszokott, szokványos, szokásos, átlagos, mindennapos, közönséges, hétköznapi, szabályos, szabályszerű, rendes, szabványos
- Antonym: abnormális
- (informal) in one's right mind
- Synonyms: épeszű, épelméjű
Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | normális | normálisak |
accusative | normálisat | normálisakat |
dative | normálisnak | normálisaknak |
instrumental | normálissal | normálisakkal |
causal-final | normálisért | normálisakért |
translative | normálissá | normálisakká |
terminative | normálisig | normálisakig |
essive-formal | normálisként | normálisakként |
essive-modal | — | — |
inessive | normálisban | normálisakban |
superessive | normálison | normálisakon |
adessive | normálisnál | normálisaknál |
illative | normálisba | normálisakba |
sublative | normálisra | normálisakra |
allative | normálishoz | normálisakhoz |
elative | normálisból | normálisakból |
delative | normálisról | normálisakról |
ablative | normálistól | normálisaktól |
non-attributive possessive - singular |
normálisé | normálisaké |
non-attributive possessive - plural |
normáliséi | normálisakéi |
Further reading
- normális in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.