nagypéntek

Hungarian

Etymology

nagy (big, great) + péntek (Friday)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒcpeːntɛk]
  • Hyphenation: nagy‧pén‧tek

Noun

nagypéntek (plural nagypéntekek)

  1. Good Friday

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nagypéntek nagypéntekek
accusative nagypénteket nagypéntekeket
dative nagypénteknek nagypéntekeknek
instrumental nagypéntekkel nagypéntekekkel
causal-final nagypéntekért nagypéntekekért
translative nagypéntekké nagypéntekekké
terminative nagypéntekig nagypéntekekig
essive-formal nagypéntekként nagypéntekekként
essive-modal
inessive nagypéntekben nagypéntekekben
superessive nagypénteken nagypéntekeken
adessive nagypénteknél nagypéntekeknél
illative nagypéntekbe nagypéntekekbe
sublative nagypéntekre nagypéntekekre
allative nagypéntekhez nagypéntekekhez
elative nagypéntekből nagypéntekekből
delative nagypéntekről nagypéntekekről
ablative nagypéntektől nagypéntekektől
non-attributive
possessive - singular
nagypénteké nagypéntekeké
non-attributive
possessive - plural
nagypéntekéi nagypéntekekéi
Possessive forms of nagypéntek
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagypéntekem nagypéntekeim
2nd person sing. nagypénteked nagypéntekeid
3rd person sing. nagypénteke nagypéntekei
1st person plural nagypéntekünk nagypéntekeink
2nd person plural nagypénteketek nagypéntekeitek
3rd person plural nagypéntekük nagypéntekeik

Derived terms

  • nagypénteki

Further reading

  • nagypéntek in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.