mező

See also: mezo, Mezo, and Mező

Hungarian

(1) mező
(2) kitöltendő mező
(3) játéktábla mezői

Etymology

From Proto-Ugric *mećɜ- (to put on clothing, to don) + (present participle suffix).[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛzøː]
  • (file)
  • Hyphenation: me‧ző
  • Rhymes: -zøː

Noun

mező (plural mezők)

  1. field (land area free of woodland, cities and towns; open country)
    • 1974, Tibor Fehér, chapter XIX, in Vasjogar:
      A tarlók sárgán ragyogtak, a mezőkön marhák és lovak legelésztek.
      The stubbles were shining in yellow, cattle and horses were grazing in the fields.
  2. field (section in a form which is supposed to be filled with data)
    • 2010, “Kézhigiénés Világnap”, in Epinfo, volume 17, number 4:
      A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező!
      Fields marked with an asterisk are required.
  3. (board games) square, space (cell on a board where a piece can be moved)
    • 2002, Attila D. Láng, “Gazdálkodj okosan!”, in Játékvilág:
      A szerencsekártyából a játékosok akkor húznak, ha "Szerencsekártya" mezőre lépnek.
      Players get to draw a chance card if they land on a chance space.
  4. (physics) field (physical phenomenon that pervades a region)
    • 2016, József Kovács, “Káoszba taszította az üstökös a Mars mágneses mezejét”, in Meteor, volume 46, number 4:
      A Földtől eltérően a Marsot nem védi a bolygó belsejében generált mágneses mező.
      Unlike the Earth, Mars is not protected by a magnetic field generated inside the planet.
  5. (heraldry) field (the background of the shield)
    • 1883, Vince Bunyitay, “A végső küzdelem korszaka (1566–1606)”, in A váradi püspökség története, volume IV:
      A címer kék mezőben egy angyal, ki csatabárdot nyújt a vele szemben álló oroszlánnak.
      The coat of arms is an angel in a blue field, who hands a battle axe to the lion in front of him.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative mező mezők
accusative mezőt mezőket
dative mezőnek mezőknek
instrumental mezővel mezőkkel
causal-final mezőért mezőkért
translative mezővé mezőkké
terminative mezőig mezőkig
essive-formal mezőként mezőkként
essive-modal
inessive mezőben mezőkben
superessive mezőn mezőkön
adessive mezőnél mezőknél
illative mezőbe mezőkbe
sublative mezőre mezőkre
allative mezőhöz mezőkhöz
elative mezőből mezőkből
delative mezőről mezőkről
ablative mezőtől mezőktől
non-attributive
possessive - singular
mezőé mezőké
non-attributive
possessive - plural
mezőéi mezőkéi
Possessive forms of mező
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mezőm mezőim
2nd person sing. meződ mezőid
3rd person sing. mezője, mezeje mezői
1st person plural mezőnk mezőink
2nd person plural mezőtök mezőitek
3rd person plural mezőjük, mezejük mezőik

Plural variants:

Possessive forms of mező
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mezeim
2nd person sing. mezeid
3rd person sing. mezei
1st person plural mezeink
2nd person plural mezeitek
3rd person plural mezeik

Derived terms

Compound words
Expressions

References

  1. Entry #1807 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
  2. mező in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • mező in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.