megvár

Hungarian

Etymology

From meg- + vár (to wait, expect).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛɡvaːr]
  • Hyphenation: meg‧vár
  • Rhymes: -aːr

Verb

megvár

  1. (transitive) to wait for (an event etc.)
    Imperfective: vár
    • 2021, Zoltán Danyi, A rózsákról, Budapest: Magvető, →ISBN, page 7:
      Az ablaknál álltam, és vártam, hogy lemenjen a nap, mert ez volt a szabály, és ha nem akartam, hogy bajok legyenek, akkor meg kellett várnom, hogy lemenjen.
      I stood by the window and waited for the sun to go down because that was the rule, and if I didn't want any trouble, I had to wait for it to go down.
  2. (transitive) to wait for, to wait on (someone) in one place
    Imperfective: vár

Conjugation

Derived terms

  • megvárat
  • megvárás

Further reading

  • megvár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • megvár in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.